|
Az élet? Nem más, mint egy hosszú, végtelennek tűnő poros országút. Hogy mi a dolgunk? Végig menni rajta, még akkor is, ha időnként rögös, ha időnként nehézkes. Vannak sorsdöntő elágazások, amiknél meg-megállva eldönthetjük, hogy tovább akarunk-e menni, vagy inkább csak haladunk egyenesen tovább. Időnként, amint haladsz, vissza-visszanézel, mert az emlékek húznak, de tudod, hogy annak az útnak is megvolt a maga ideje, és hogy az újra voksoltál. Ilyenkor erősnek kell lenned és tovább menned, bíznod és várnod, hogy ez az út jobb lesz, szebb lesz, reményteljesebb. Úgy válaszd meg útjaidat, hogy ne felejtsd el, egyszer vége van minden útnak és elérsz egy zsákutcához. De addig, keresd meg a legjobb utakat és járd be azt, amelyiket igazán a tiednek érzed...
| |
|
|
|
Egy filmekről szóló bejegyzés. Miért hisszük azt, hogy az új filmek jobbak a régieknél?
Sziasztok! Tegnap óta gondolkodok arról, hogy milyen témáról kéne írnom. Vajon írjak azokról, akik mindent kipakolnak? Azokról, akik leszólják a másikat csak azért, mert nem úgy öltözködik, mint ahogy azt a legújabb divat megkívánja? Vagy esetleg a divatrockerekről, akik egyik napról a másikra elfelejtik, kik is voltak? Akik egyik nap még nagy 1D rajongók a másik napon meg ki nem állhatják őket és elkezdenek BVB-t hallgatni? Nem, azt hiszem ennek az ideje, ez a téma már annyira elcsépelt - legalábbis ezen a blogon biztosan. Úgyhogy gondoltam leírom, mit érzek a régi és mit érzek az új filmekkel kapcsolatban.
Akadnak olyanok biztosan, akik szerint a régi filmek ideje már régen lejárt és hogy itt az ideje az újabb típusú filmeknek. Hogy az újak sokkal jobbak a régieknél, mert hogy jobb a felvétel minősége vagy éppen fiatalabb, jóképűbb pasik játszanak benne főszerepet. De kérdem én, belegondoltatok már abba, hogy már a legtöbb film felejthető? Hogy sosem fogják 10-20 évvel később emlegetni? Jó, persze nem lehet tudni, de a legtöbbnek még normális témája sincs. Annyira sok dolgot akarnak megvalósítani, de oly keveset sikerül úgy összehozni, hogy aztán az egy-két év múlva is nagy durranás legyen. Vagy nem így van? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mikor láttam például a Percy Jackson filmet mikor megnéztem azt gondoltam, mennyire jól összehozták. Hogy milyen jó stb... Aztán jöttek a folytatások, amik miatt inkább hagytam is az egészet. Na és mi volt a gond? Még én sem tudom, de én nem tudnám ezt a filmet úgy emlegetni mintha egy istenkirály film lenne.
Vegyük a régi filmeket. Kevés olyan akadt köztük, amiknek a témája a misztikusba sorolható. Persze biztos voltak, de én nem nagyon tudok róluk. Sokkal inkább vígjátékokat, akciófilmeket forgattak stb... Maradtak a realitás talaján, nem szálltak el. Élvezhető filmek is voltak, mint például a Rendőrakadémia. Évekkel később is mindenki tudja, mi az és nem létezik olyan ember, aki nem hallotta volna Sylvester Stallone nevét vagy a Tango és Cash-t. De vajon mért van az, hogy mostanában a rendezők kifogytak az ötletekből?
Az emberek megnéznek egy filmet, amiről azt gondolják, hogy hú, biztos nagyon szuper lesz, mert az ismertető is elég ütősre sikeredett majd amikor a mozikban megnézik azt a filmet, akkor már megváltozik a véleményük. Mért van ez? Most mért hódítanak a "hamvasképű" vámpírok? 10 filmből 6 mért foglalkozik ilyen témával? Jó, lehet köztük is olyan, ami egész elviselhető, de akkor is.
Nektek mi a véleményetek erről a témáról?
Kheyra.
| |
|
|