Sziasztok! Tegnap óta gondolkodok arról, hogy milyen témáról kéne írnom. Vajon írjak azokról, akik mindent kipakolnak? Azokról, akik leszólják a másikat csak azért, mert nem úgy öltözködik, mint ahogy azt a legújabb divat megkívánja? Vagy esetleg a divatrockerekről, akik egyik napról a másikra elfelejtik, kik is voltak? Akik egyik nap még nagy 1D rajongók a másik napon meg ki nem állhatják őket és elkezdenek BVB-t hallgatni? Nem, azt hiszem ennek az ideje, ez a téma már annyira elcsépelt - legalábbis ezen a blogon biztosan. Úgyhogy gondoltam leírom, mit érzek a régi és mit érzek az új filmekkel kapcsolatban. 

 Akadnak olyanok biztosan, akik szerint a régi filmek ideje már régen lejárt és hogy itt az ideje az újabb típusú filmeknek. Hogy az újak sokkal jobbak a régieknél, mert hogy jobb a felvétel minősége vagy éppen fiatalabb, jóképűbb pasik játszanak benne főszerepet. De kérdem én, belegondoltatok már abba, hogy már a legtöbb film felejthető? Hogy sosem fogják 10-20 évvel később emlegetni? Jó, persze nem lehet tudni, de a legtöbbnek még normális témája sincs. Annyira sok dolgot akarnak megvalósítani, de oly keveset sikerül úgy összehozni, hogy aztán az egy-két év múlva is nagy durranás legyen. Vagy nem így van? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mikor láttam például a Percy Jackson filmet mikor megnéztem azt gondoltam, mennyire jól összehozták. Hogy milyen jó stb... Aztán jöttek a folytatások, amik miatt inkább hagytam is az egészet. Na és mi volt a gond? Még én sem tudom, de én nem tudnám ezt a filmet úgy emlegetni mintha egy istenkirály film lenne. 
 Vegyük a régi filmeket. Kevés olyan akadt köztük, amiknek a témája a misztikusba sorolható. Persze biztos voltak, de én nem nagyon tudok róluk. Sokkal inkább vígjátékokat, akciófilmeket forgattak stb... Maradtak a realitás talaján, nem szálltak el. Élvezhető filmek is voltak, mint például a Rendőrakadémia. Évekkel később is mindenki tudja, mi az és nem létezik olyan ember, aki nem hallotta volna Sylvester Stallone nevét vagy a Tango és Cash-t. De vajon mért van az, hogy mostanában a rendezők kifogytak az ötletekből? 
 Az emberek megnéznek egy filmet, amiről azt gondolják, hogy hú, biztos nagyon szuper lesz, mert az ismertető is elég ütősre sikeredett majd amikor a mozikban megnézik azt a filmet, akkor már megváltozik a véleményük. Mért van ez? Most mért hódítanak a "hamvasképű" vámpírok? 10 filmből 6 mért foglalkozik ilyen témával? Jó, lehet köztük is olyan, ami egész elviselhető, de akkor is. 

 Nektek mi a véleményetek erről a témáról? 
Kheyra.