Sziasztok! Mai témám a filmek lennének és kérem szépen *dobpergést* azok közül is olyanok, amik jelentéssel bírnak, amik igazán jelentenek nekem valamit, amiket nemrég láttam és amit ajánlanék is mindenkinek. Most lehet felmerült bennetek az a kérdés, hogy milyen típusú filmekről beszélek, hogy mik a mondanivalójuk és vajon mért is ilyen cikkel jövök ahelyett, hogy valami őrültséget írnék vagy valami őrültségről írnék. Hát az utolsóra meg is mondom a választ: mert ehhez van kedvem. Ihletet kaptam, amit szeretnék megosztani veletek és úgy érzem fontos lenne ezt most kiveséznem vagy legalábbis jó lenne elkezdenem valahol. 

1. Karácsonyi üzlet

 Bevezetőnek annyit írnék, hogy azért ezzel szeretném kezdeni, mert (először is) karácsonyi film, (másodszor) annyi idős, mint én ('97-es film ^^) és nagyon aranyos kis történet, aminek a főszereplői között szerepel Eric McCormack (biztosan ismerős, csak keressetek rá), Héctor Elizondo - aki a neveletlen hercegnőben alakítja a testőrt. 
 A történet a karácsonyi időszakban játszódik. Nem akarom nagyon részletesen leírni no meg spoilerezni sem nagyon szeretnék - a fontosabb dolgokat írom le. Van egy gazdag üzletember, aki el akarja adni a gyárát és van egy egyedülálló anyuka, aki lánya miatt annál az üzletembernél dolgozik. Egy csoda folytán az anyuka és kislánya főnöke házában találja magát pont a legmegfelelőbb időpontban. Azt nem részletezem, miért meg hogyan. Youtube-on fent van, ha érdekel titeket a teljes sztori, nézzétek csak meg. 
 Hogy mért ajánlom? Mert először is: pont a legváratlanabb időben bukkan fel valaki, aki a jólmenő üzletember életét felforgatja - persze jó irányba. Másodszor pedig: habár elmúlt karácsony, hamarosan újév biztos jó választás lenne egy romantikus, aranyos kis film egy csöndes, meghitt, családias estére. 

2. Másnaposok szerencséje

 Elérkeztünk a második filmhez is, aminek a címe a Másnaposok szerencséje lett. Gondolhatjátok már a címről is, hogy valami vicces sztori lesz, de előre is elárulom, hogy kihagyhatatlan film. Bevallom, pár hónapot halasztgattam. Nem nagyon akartam megnézni a leírása miatt, de miután megnéztem már csak azt bántam, hogy nem tudtam rávenni magam valamikor korábban, hogy megnézzem. 
 A történetről annyit röviden, hogy a főhős egy hírolvasó nő, akit a leglehetetlenebb helyzetben ejt a barátja, ezért a barátnői elviszik bulizni. Találkozik egy sráccal ott és összekeveredik vele. Azután meg már csak az izgalom és a kalandok kavalkádja zúdul a hírolvasóra. 
 Igazán ajánlanám annak, aki lehangoltan csücsül a gép előtt és nem tudja, mit csináljon. Biztos vagyok benne, hogy sokat fogtok nevetni, ha megnézitek - főleg, mikor a sárga ruha "illetéktelen" kezekbe kerül. Teli félreértéssel és vicces jelenetekkel - naná, hogy ajánlom! ;)

Ha kedvet kaptatok egy kis filmnézéshez, ezeket nagyon tudom ajánlani! 
Jó filmnézést kívánok,
Kheyra.

 Sziasztok! A mai bejegyzésem témája az újévi fogadalmak. Van értelme? Ha van, mennyire sikerült betartani őket és mennyire érdemes megfogadni dolgokat, amiket talán nem is tudunk teljesíteni? Mi az amit biztos megfogadna minden ember? Mi az, ami miatt azt hiszik az emberek, hogy ez fontos? - Egy csomó kérdést vet fel ez a téma, látjátok? És még a listának nincs vége. Még folytatódik... Egy vagy két oldalon már láttam, hogy összeírják, miket fogadnak meg. Nem olvastam el, nem is akartam, nem volt hozzá kedvem/hangulatom.

 Fogadalmak, amit talán senki sem tart be. Biztosan vannak olyan dolgok, amiket ti is megfogadtok és nem tartotok be, de vajon tudjátok előre, miket fogtok biztosan betartani és miket nem? Vagy éppen nem gondoltok bele, milyen listát írtok csak írjátok? Szerintetek mi értelme van összeírni? 
 Tegyük fel, összeírtok egy 50 pontból álló listát, amin olyanok vannak, mint például "veszek egy új kabátot" (holott a régi még megvan, az is divatos és még bírná a strapát) "kipróbálok egy új rúzst, mert nem tetszik a mostani színe, olyan régi - pár hónapja még menő volt..." (semmi szükség rá és mégis ráírjuk - most minek kell mindig az újat kipróbálni, ha még a régi is szép és jó no meg bírja?). Sorolhatnám még ezeket, de inkább hagyjuk. 
 Véleményem szerint, ha valamit meg kell fogadnunk, ha eldöntöttük, hogy lesz egy ilyen listánk, akkor csak azok a kívánságok legyenek rajta, amit biztosan meg tudunk csinálni vagy amiben szeretnénk változni. Semmi értelme olyanokat felírni, miket bármikor máskor meg tudunk venni. 

 Vajon van értelme ennek az egésznek? Kérdem én, miért írjunk össze listát? Mért kell leírni papírra is, ha egyszerűen eldönthetjük a fejünkben is, hogy min szeretnénk változtatni? Én úgy vagyok ezzel a témával, hogy teljesen felesleges hiszen fogadalmakat az év további 364 napján is tehetünk. Megfogadhatjuk, hogy jobbak leszünk, hogy segítőkészebbek - ezekhez nem kell újév. A fogadalmainkat bármikor összeírhatjuk és azok bármikor változhatnak. Elég egy újdonság, elég az ízlésünk változása és bumm... Voltozott is a listánk, amit oly gondosan összeírtunk. 

 Nektek mi a véleményetek? Ha gondoljátok osszátok meg véleményeiteket hozzászólásban. :)
Kheyra. 

 Sziasztok! Társszerkesztő(ke)t keresek a szerepes lapomhoz! Ha valakit érdekelne, az írjon e-mailt: kheyraj@gmail.com - köszönöm! :) Lehetőleg érts a gp-s szerkesztéshez valamennyire. :) 

Kheyra.

Zenék az univerzumból:
1. Nightwish - Amaranth (köszönet Nanami-nak, hogy elküldte tegnap ezt a számot, úgyis már rég hallottam ^^ )
2. The Rasmus - October & April ft. Anette
3. Lordi - Hard Rock Hallelujah
4. Lordi - It Snows In Hell

 Sziasztok! Arra gondoltam, hogy írok egy cikket arról, hogy milyen is volt számomra a gyermekkor. Gondolom, mindenkinek mást jelent és másmilyen volt, de hát ez így van rendben úgy hiszem. Senkinek nincs két egyforma gyermekkora maximum nagyon hasonló. Vannak, akinek jobb és vannak akiknek rosszabb gyermekkora volt, de az enyém meglehetősen gondtalan, nyugodt és szeretetteljes volt. Örülök is ennek nagyon, mert különben enélkül nem az lennék, aki most vagyok és enélkül nem érezném úgy, hogy a család és a barátok mindennél fontosabbak. Én így látom a világot, de hát ez megint egy igen bonyolult kérdés - egy külön téma, amiről szintén órákat lehetne beszélni. Na, de térjünk vissza az eredeti témára, amiről írni szerettem volna. 
 Már lehet, hogy említettem - akkor elmondom még egyszer. Egy olyan családba születtem, ami nem volt túl szegény se túl gazdag. Elsődleges nálunk, hogy szeressük egymást és segítsünk egymásnak. Szerencsésnek mondhatom magam emiatt. Anyu is nagyon szeret engem és kiáll értem - ez nálam is így van. Ez az évek alatt alakult ki. 
 Még nagyon kicsi voltam, mikor apu és anyu elvált. Ennek több oka is van: apámnak fontosabb volt a munkahelye, amit a testvérével alakított, másrészt meg az alkoholt sem vetette meg, no meg volt, hogy egy hét után tudott hazajönni és állítása szerint anyu kizárta a házból. (Ez nem így volt, de mindegy.) Jah és a fizetését sem igazán arra költötte, amire kellett volna. Még 5-10 éves lehettem ekkor. 
 Az évek repültek és én a nagyszüleim felügyelete alatt voltam sokszor, amikor anyu dolgozott vagy nem volt itthon. Sokat voltam velük, vigyáztak rám és mindent megtettek nekem. Anyu dolgozott és dolgozik azért, hogy megélhessünk, de leginkább miattam dolgozik. Mindenben számíthatok rá. Most ott tartunk, hogy a legtöbb dolgot saját pénzből veszem meg. 
 Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, de mindig is azt vártam, hogy dolgozhassak és még most is azon vagyok, hogy dolgozhassak. Hogy mért? Szeretnék végre saját lábon élni, szeretnék még nagyobb önállóságot magamnak és tudván, hogy a logisztikus szak elég jól fizethet - szeretnék mindenféle hülyeséget megvenni csak azért, hogy a családomnak jobb legyen. Én lennék csak ilyen? :) 

Köszönöm szépen a sok törődést - enélkül sehol sem lennék. 
Sok-sok puszi,
Kheyra.

 Sziasztok! A tv előtt ülve, bizonyos Sabrina c. film előtt írom most eme kis bejegyzésemet, amiben azt szeretném leírni, hogy lecseréltem az oldal kinézetét. Most biztosan azt kérdezitek, mért pont azt a filmet nézem és mért cseréltem kinézetet. Az első kérdésre az a válaszom, hogy anyum nézi igazából a filmet, én csak ülök itt a tv előtt unalmamban. A második kérdésre pedig azzal a válasszal tudok szolgálni, hogy meguntam azt a kinézetet. Szép volt meg minden, de hát mindennél jobban vágytam egy olyan kinézetre, amit saját magam szerkesztgettem. Lehet, néhány dolgon még javítok, de alapjából ez a kinézet marad fent még egy ideig. :) Szóval, ha nem tetszik vagy ha igen... nem tudok mit tenni. :) Hmm... mit szeretek ebben a kinézetben? Az egyszerűségét, letisztultságát. Sokat gondolkodtam, milyen legyen az új kinézetem és végül ide jutottam. Nekem nagyon-de-nagyon tetszik. Remélem nektek is tetszik a kinézet. :)
 Ma töprengtem azon, hogy kéne egy bejegyzést írnom azokról a színészekről, akiket kedvelek és akik szerintem soha nem mennek ki a divatból. Hogy kiken nőttem fel és kiken nem. Lehet, hogy még eszembe fog jutni egy-két név, de hát az még majd kiderül, mit s hogyan írok le, milyen keretbe foglalom a kis véleményem. 
 Először Gerard Depardieu nevét említeném. Kiskoromban mindig is kedveltem az általa alakított Obelix karakterét, ahogy több vadkant evett és az kiváltképp tetszett, hogy kiskorában beleesett a varázsitalba. Meg az a hangulat, ami a gall faluban volt és ahogy a római katonákat szétverték. Fergeteges egy film. Aztán ott van az a film, amiben mumust alakított. Mikor még 10-12 éves lehettem, nagyon tetszett tőle ez a film. Huu, mennyire szerettem őt - és még mindig nagy kedvencem. 
 De mi van a mostani színészekkel? Szerintem élnek olyanok, akik amolyan "egyszerepes" sztárok vagy akiket könnyen el lehet felejteni. Lehet, hogy a filmek is nagyban befolyásolják a színészeket, de hát ha valaki igazán jó színész akar lenni, akkor nyújtania is kell valamit a közönségnek.

 Nektek mi a véleményetek erről? Mit gondoltok, milyennek kell lennie egy igazán nagy színésznek? 

Leírásokért köszönet Lindának! :)
Kheyra.