Zenék az univerzumból:
1. Nightwish - Amaranth (köszönet Nanami-nak, hogy elküldte tegnap ezt a számot, úgyis már rég hallottam ^^ )
2. The Rasmus - October & April ft. Anette
3. Lordi - Hard Rock Hallelujah
4. Lordi - It Snows In Hell

 Sziasztok! Arra gondoltam, hogy írok egy cikket arról, hogy milyen is volt számomra a gyermekkor. Gondolom, mindenkinek mást jelent és másmilyen volt, de hát ez így van rendben úgy hiszem. Senkinek nincs két egyforma gyermekkora maximum nagyon hasonló. Vannak, akinek jobb és vannak akiknek rosszabb gyermekkora volt, de az enyém meglehetősen gondtalan, nyugodt és szeretetteljes volt. Örülök is ennek nagyon, mert különben enélkül nem az lennék, aki most vagyok és enélkül nem érezném úgy, hogy a család és a barátok mindennél fontosabbak. Én így látom a világot, de hát ez megint egy igen bonyolult kérdés - egy külön téma, amiről szintén órákat lehetne beszélni. Na, de térjünk vissza az eredeti témára, amiről írni szerettem volna. 
 Már lehet, hogy említettem - akkor elmondom még egyszer. Egy olyan családba születtem, ami nem volt túl szegény se túl gazdag. Elsődleges nálunk, hogy szeressük egymást és segítsünk egymásnak. Szerencsésnek mondhatom magam emiatt. Anyu is nagyon szeret engem és kiáll értem - ez nálam is így van. Ez az évek alatt alakult ki. 
 Még nagyon kicsi voltam, mikor apu és anyu elvált. Ennek több oka is van: apámnak fontosabb volt a munkahelye, amit a testvérével alakított, másrészt meg az alkoholt sem vetette meg, no meg volt, hogy egy hét után tudott hazajönni és állítása szerint anyu kizárta a házból. (Ez nem így volt, de mindegy.) Jah és a fizetését sem igazán arra költötte, amire kellett volna. Még 5-10 éves lehettem ekkor. 
 Az évek repültek és én a nagyszüleim felügyelete alatt voltam sokszor, amikor anyu dolgozott vagy nem volt itthon. Sokat voltam velük, vigyáztak rám és mindent megtettek nekem. Anyu dolgozott és dolgozik azért, hogy megélhessünk, de leginkább miattam dolgozik. Mindenben számíthatok rá. Most ott tartunk, hogy a legtöbb dolgot saját pénzből veszem meg. 
 Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, de mindig is azt vártam, hogy dolgozhassak és még most is azon vagyok, hogy dolgozhassak. Hogy mért? Szeretnék végre saját lábon élni, szeretnék még nagyobb önállóságot magamnak és tudván, hogy a logisztikus szak elég jól fizethet - szeretnék mindenféle hülyeséget megvenni csak azért, hogy a családomnak jobb legyen. Én lennék csak ilyen? :) 

Köszönöm szépen a sok törődést - enélkül sehol sem lennék. 
Sok-sok puszi,
Kheyra.