Sosem gondoltam volna, hogy így össze jönnek a dolgok itthon. Mindig harmóniában éltem anyámmal, de mostanában állandóan az van, hogy olyasmit csinálok, ami neki nem tetszik. Mostanában többet veszekedik velem, olyanokért is leszúr, ami nem is az én hibám. Ilyen volt az előbb is, amikor egy sorozatot akart nézni a notebook-omon, de nem töltött be. Én nem tudtam rajta segíteni és most ez a gondja. Azt veszem észre, hogy mindenért engem akar hibáztatni. Mindig rám tereli a felelősséget. MINDIG! Én ezt már nem fogom bírni sokáig. Lassan úgy érzem, hogy megtörök. Hogy már nem is tudom, ki vagyok. Van egy srác, aki 8 évvel idősebb nálam. Nem nézi jó szemmel, még mindig 7 évesnek tart pedig már lassan 18 vagyok. Miért van ez? A srác nagyon normális, tényleg odafigyel rám. Még nem volt ilyen velem, de mért nem látja ezt anyám? Íme egy kis vers, lehet nem a legjobb, de szívből jön: 

Miért nem látod ki vagyok? Miért nem látod, mennyi vagyok?
Még mindig kislányként kezelsz, nem veszed észre, más vagyok?
Hányszor sírtam már, hányszor hibáztattam magam.
Hányszor voltam már a képességeim határán.

Mért nem vagy képes elfogadni, ami vagyok?
Mért nem foglalkozol vele, milyen nem vagyok?
S mért nem veszed észre, hogy más vagyok?
Miért nem hiszed, hogy más vagyok?

Megsértesz. Megbántasz. Megsiratsz.
Porba tiporsz. Megalázol. 
Eldobsz?!

Már nem vagyok kisgyerek, aki fél.
Már nem vagyok 10 éves, nézd!
Sok hibám van, nagy a szám,
Makacs vagyok, s aztán?

Mondd, mit látsz te rajtam,
vagy mit nem?
Mondd, mit akarsz tőlem,
vagy mit nem?

"My lyrics are my diary - you're hearing every detail of my life." - Taylor Momsen

 Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is kéne írnom most, hogy hogyan kéne bocsánatot kérnem az eltűnésemre. Egy csomó minden fontosabbá vált és egy csomó mindent hagytam már magam mögött. Mindig elfelejtettem azt, hogy vannak, akiket talán érdekelhetek. Akik talán kíváncsiak rám annak ellenére is, ha néha kicsit magamba fordulós vagy éppen egy kicsit más vagyok a szokásosnál. Néha eltöprengek azon, hogy mi lehetett volna az előző blogjaimból, ha nem hagyom abba, de mindig ugyanoda kötök ki, ha arra gondolok, érdemes lenne-e újrakezdeni ott, arra, hogy félek hátha megutálnának később, mert eltűntem. Azt hiszem ennél a blogomnál is ez van. Féltem, ha visszatérnék, esetlegesen nem utálnátok-e és hát nem is tudom még mitől féltem. 
 Ezt a blogot idő közben megszerettem. Úgy alakítottam ki, hogy tükrözze a személyiségem, hogy teljesen hasonlítson arra, milyen is vagyok legbelül. Tetszik az a menü, ami rólam szól. Tetszik ez az új kinézet is. Remélem meg tudtok bocsájtani nekem! 

Puszi,
Kheyra.

Sziasztok, drágaságok! :)

ÉN LENNÉK ENNYIRE SZERENCSÉTLEN VAGY CSAK A TANÁR AZ OKA??

 Nem tudom, hogy én vagyok-e ennyire szerencsétlen vagy csak a tanár az, aki túlságosan nehéz feladatokat ad a dolgozatban, de úgy érzem, minden ellenem van. Ma írtunk informatikából egy dolgozatot és totál kikészített. Olyan nehéz volt a nagy része, hogy válaszolni képtelenség volt rá. És itt jön az a kérdés, hogy vajon, akkor most ki a hibás, ha rossz lesz a jegyem?! 
 Nem szoktam panaszkodni az eddigi tanáraimra, soha nem fordult még elő ez, de mióta új tanárunk van, hát többször is azon kapom magam, hogy magamban káromkodok. Táblázatkezelésnél tartunk és olyan anyagot veszünk/vettünk, ami nem éppen volt könnyű. Erre meg dolgozatra odarak olyan kérdéseket, amire az osztál fele tuti nem tudott válaszolni. Hát a mai napon nagyon kiakadtam. Nem tudom elhinni, hogy ez előfordulhatott velem. Biztosan úgy tűnik, hogy elszálltam magamtól, talán így is van, de többektől is hallottam már, hogy inkább egyetemen kéne tanítania és ezzel az a durva, hogy egy másik tanár is ezen a véleményen van. Annyira, de annyira jó volt a tavalyi év, de a mostani?! Kész katasztrófa, de komolyan. A tavalyi év sokkal jobb volt. Bírtuk a tanárt is és lehetett vele beszélgetni. A mostani meg bejön, levágja magát a gép elé és jóformán ránk sem hederít. Leadja az anyagot és még azzal sem törődik, hogy megértettük-e egyáltalán vagy sem. 
 Amit még el kell mesélnem, hogy nagyban dolgozok az órán, erre megkérdezi, hogy a fülemben van-e a fülhallgatóm. Először nem is értettem, hogy tőlem kérdezi, de aztán leesett és megmutattam, hogy nem volt ott. Szerintem rám szállt nem kicsit. Nem fogom kibírni, ha ez így  folytatódik. 

ANGOL DOLGOZAT, SZERINTEM EGÉSZ JÓ LETT...

 Írtunk angolból is egy kisebb fajta szódolgozatot. Szerintem egész jól sikerült bár nem mernék rá fogadni. Szerintem egy 4-es lesz bár ez kisjegynek fog számítani. Szavak közül 20-ból 17-et egészen biztosan eltaláltam. A többi meg már csak a mondataimon múlik. :)

ÉS MOST JÖN AZ, HOGY AZ ÉRZÉSEIMRŐL ÍROK...

 Mint egy lávafolyam, úgy keringenem bennem az indulatok... harag... düh... utálat... de mégiscsak leginkább a harag. Haragszom a tanárra, haragszom, hogy ennyire elrontotta a napomat ráadásul reggel még a bérletemet sem raktam el és a közszolgálati naplómat sem pedig be kellett volna iratnom a kész óráimat. De ez most mellékes hiszen amúgy sem erről akartam beszélni. 
 Azt hallottam, ha leírom valahova, mi bánt jobb lesz utána... sajnos ezt még nem érzem, mert 3 jegyen múlik az, hogy megbukok-e vagy sem és ebből az egyik biztosan elég rosszul sikerült. Hogy tudok-e javítani, az még a jövő zenéje, de reményeim szerint, ha írok 2 4-es vagy 5-ös dolgozatot, akkor sikerülni fog behoznom a lemaradást és majd a bizonyítványomba is az lesz beleírva, hogy 12. évfolyamba léphet. De jó is lenne, ha nem ezt a tanárt kaptuk volna meg és maradt volna az előző itt... 

Kheyra.

 Sziasztok! Mindenki életébe eljön egyszer az a személy, aki megnevetteti akkor is, mikor rossz napja van, mikor megvígasztal, mikor bánatos vagy és aki a legapróbb gondolataidba is beeszi magát. Nos, nekem ez az időszak most jött el az életembe. 
 Van egy srác, aki rám talált egy ilyen nem is nagyon ismert lapon. Beszélgettünk párszor és elküldtem neki a facebook profilom. Bejelölt és elkezdtünk beszélgetni. Teltek-múltak az órák és rájöttünk, hogy sokmindenben hasonlítunk és sokmindenben értünk egyet. Merő véletlenségből az is kiderült, hogy van egy-két közös ismerősünk is. Ez már egy jó ómennek számít nálam - de most komolyan. Nektek volt már hasonló? Mármint, volt olyan személy az életetekben, aki ennyire hasonlított volna rátok és mégis más személyiség volt? Én ennek most nagyon tudok örülni. :)
 Ki gondolta volna, hogy a legváratlan időben talál rám egy srác? Én biztosan nem :) Viszont ennek talán az a hátulütője, hogy a srác (nevezzük M.-nek), 8 évvel idősebb nálam. Nekem ez a nyolc év még rendben van úgy-ahogy, de ha anyám megtudná, kiakadna szerintem bár nem is értem, miért töröm ezen az agyam. Eddig is a kapcsolataimat én alakítottam. Most is úgy lesz szerintem, mindegy is, mert még nem is tud róla. 
 Jövő héten találkozunk és már annyi program halmozódott fel, hogy egy napba biztosan nem fér bele. Ez jó jel nem igaz? :) 
 Nem akarom beleélni magam, de tudat alatt is már szerintem benne vagyok a lecsóban. Minden esetre, megfogadtam, hogy ha bármi közbejönne, nem fogok szomorkodni miatta. Maximum egy tapasztalattal gazdagodtam. 

 U.I.: Új külsőt is alkottam, ami még egy kicsit alakítgatásra szorul, de majd úgyis, ha tudom, szépítgetem. :)
Kheyra.

 Egy gyors bejegyzést szeretnék írni. :) Elkezdtem egy kis történetet, remélem tetszeni fog nektek! Nem szeretném tovább húzni a szót, tehát ha valakit érdekel, akkor látogasson el a blogra :)

When I Found You