"My lyrics are my diary - you're hearing every detail of my life." - Taylor Momsen

 Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is kéne írnom most, hogy hogyan kéne bocsánatot kérnem az eltűnésemre. Egy csomó minden fontosabbá vált és egy csomó mindent hagytam már magam mögött. Mindig elfelejtettem azt, hogy vannak, akiket talán érdekelhetek. Akik talán kíváncsiak rám annak ellenére is, ha néha kicsit magamba fordulós vagy éppen egy kicsit más vagyok a szokásosnál. Néha eltöprengek azon, hogy mi lehetett volna az előző blogjaimból, ha nem hagyom abba, de mindig ugyanoda kötök ki, ha arra gondolok, érdemes lenne-e újrakezdeni ott, arra, hogy félek hátha megutálnának később, mert eltűntem. Azt hiszem ennél a blogomnál is ez van. Féltem, ha visszatérnék, esetlegesen nem utálnátok-e és hát nem is tudom még mitől féltem. 
 Ezt a blogot idő közben megszerettem. Úgy alakítottam ki, hogy tükrözze a személyiségem, hogy teljesen hasonlítson arra, milyen is vagyok legbelül. Tetszik az a menü, ami rólam szól. Tetszik ez az új kinézet is. Remélem meg tudtok bocsájtani nekem! 

Puszi,
Kheyra.