Mindig úgy hittem az életemben nem fognak jelen lenni az exeim. Hogy talán megúszom majd, mert eddig még soha nem történt meg velem és ez olyan jól is ment eddig, de aztán jött a tegnap és a reményeim összedőltek. Anno, nagyjából lassan már egy éve szakítottunk s ő már egyetemre jár én meg hát éltem tovább az életem megemésztve szakításunk. Az idő múlásával megismerkedtem valakivel, akivel még kérdéses a kapcsolatunk és éppen elég voltak a mostani hetek nehézségei, erre meg tegnap rám ír az exem. 
 Fogtam a fejem, most mi lesz? Vajon mit akar tőlem és a többi kérdés meg ami ilyenkor fel szokott jönni. Aztán elkezdtünk beszélgetni - és csodák csodájára egész jól alakult a beszélgetés csak sajnos most kellett rájönnöm, hogy talán még vannak érzéseim iránta. Emlékszem, milyen volt vele és hogy mennyit tudtunk beszélgetni. Nagyjából a zenei ízlésünk is ugyanolyan szóval ez miatt is szerettem vele lenni. Ahogy az emlékek megrohantak (ami még mindig tart), nem tudtam eldönteni, mit akar majd tőlem a továbbiakban no meg hogy írta, hogy élete legjobb 3 hónapja volt (mert nagyjából annyi ideig voltunk együtt). Nem tudtam hova tenni és még nem is akarom. 
 De itt van egy másik srác is, aki tetszik és szeretnék tőle többet is csakhogy kérdéses, hogy alakul kettőnk között. Ő 8 évvel idősebb, de úgy gondolom, az nem számít, a történelem során biztos voltak még így mások is. Na szóval, elhívott moziba ez a srác és én igent mondtam. Nem tudom mi lesz még itt.
 Az érzések kavarognak bennem s olyan, mintha egy szappanopera főhőse lennék, aki nem szeretnék. Nem akarom, hogy az életem hasonlítson a telenovellákra, ahol a főszereplő csajnak 2 pasi közül kelljen választania, mert akkor tuti, hogy abból semmi jó nem sül ki majd. Minden esetre is imádkozom, hogy megoldódjon ez a helyzet.