Sziasztok drágák! Megint egy kis kihagyás volt a részemről és újra egy cikket szerkesztek immár 12 nappal később. Nem akarok amgyarázatokba bocsátkozni - sajnálom, egyszerűen ennyit akartam/akarok csak mondani. 
 Na szóval. Egy ideje már kijöttem a formámból, amin javítani szeretnék. De hogyan? Nem tudom. Úgy érzem, javulhatnék mint blog vezetés mint pedig tanulás szempontjából. Legalább 3-4 tantárgyból kéne javítanom. Hát, igen... Mindig elhatároztam, hogy tanulok, de sosem találtam motivációt. Nem mindig tud valami motiválni pláne olyan tantárgyakból, amik nem igen érdekelnek, de érettségi tárgyak. Hát, ez van sajnos. :3 
 Mióta nem voltam, sok dolog történt. Most csak a fontosabb eseményeket emelném ki. Először is, nem tudom, említettem-e, de van egy srác, egy osztálytársam, akinek tetszem és ezt érzékelteti a maga aranyos, édes módján. Ezzel csak az a gondom, hogy édes meg aranyos és nem férfias. Lehet, csak én vagyok így, de szeretem, ha valaki határozott és tudja mit akar. Na most ez a srác egyáltalán nem ilyen. Persze ezzel nincs semmi bajom, de én nem egy ilyen srácra vágyok, de sajnod olyant sehol sem találok (ideálom egyébként leginkább hozzájuk hasonlítható: Henry Cavill, Ian Somerhalder és a hasonló kaliberű színészek). Valamikor karácsonyra ez a srác kapott tőlem ajándékot. Volt benne egy maci is, amit egy ideje folyamatosan a padra rak. Egy kis maci, de már engem annyira idegesít. Folyton kirakja és már szúrja a szemem no meg egyik tanárunk már említette is. Egyáltalán nem férfias! Csak aranyos. Most mit csináljak? Tudom, hogy normális és kevés hozzá hasonló srác van, de akkor is. Legyen már egy kissé határozottabb! Vagy velem lenne baj? Nem tudom... 
 Második kibeszélnivalómat már el is felejtettem pedig még az előbb eszemben is volt csak most annyira jönnek az érzelmek, hogy nem tudom, mi volt még a fejemben. Hmm... Azt hiszem a tovább tanulás témája lenne az, de most arról nem szeretnék beszélni, mert valahogy  nem fűlik hozzá a fogam. Igazából már olyan sok dolog történt velem, de a tanulásról most nem szeretnék beszélni így szerintem leírnám a férfiideálom. 
 Mindenképpen legyen magabiztos, határozott. Nem szeretem, ha valaki nem tud dönteni még sokadszori átgondolás után is. Legyen magasabb nálam és ne legyen az a "túl vékony vagyok és összeesek" típus. Legyen jóképű, de ennek ellenére kedves, udvarias és megértő és hát a hűség is sokat nyom a latba. Szerintem ezek a legfontosabbak meg az, hogy jó tulajdonságokkal rendelkezzen és legyen közös témánk. 

 Nos, szerintem ennyi egyenlőre bőven elég lesz az én zavaros fejemből egy napra. Jó éjt kedveseim!
 Kheyra.

 Sziasztok, kedveskék! Vége lett a szombatnak is, aminek nagyon örülök hiszen a hét most egy nappal tovább tartott, mert le kellett dolgozni valamit, amire már nem is emlékszem. Mai nap során viszont sikerült elérnem, hogy még jobban összezavarodjak. Most kábé olyan az életem, mintha egy telenovellában lennék. Hogy mért?
 Van egy srác, egy osztálytársam, akit már kilencedik óta ismerek és akivel már azóta barátkozok. Lassan három év alatt sikerült annyira megkedvelnem, hogy már nem is tudom, mit érzek iránta. Kilencedikben még nem törődtem vele. Tizedikben alutasítottam - megkérdezte, hogy nem lennénk-e együtt, én nemmel válaszoltam. Most, tizenegyedik évfolyamon már nem is tudom, mit érzek. Még most is visszacseng a fülembe az, hogy megkérdezi. És én szeretem is meg minden csak félek, hogy megbántanám. És hogy ezt a szeretetet nem tudom, hogy érzem. Annyira egyértelmű az egész. Szinte mindig együtt vagyunk és hát nem tudom. De mindegy is, nem erről akartam csak beszélni. :) 
 RTL Klub elindított egy új török sorozatot. Szerelemben, háborúban a neve és a cári oroszországban játszódik az első világháború idején. Már tegnap is meg akartam nézni, de a sorozat 21.45-kor került bemutatásra és már nem volt lelkierőm sem fent lenni. Teljesen elfáradtam és ma suli volt úgyhogy ma olyan 6-7 óra körül rákerestem és visszanéztem. Nagyon megtetszett és már várom a következő részeket is. Remélem a sorozat később is ilyen jó lesz és hogy nem fogom megunni, mint azt pár sorozatnál már eljátszottam. 

 Puszi nektek, majd a kihívás utolsó napját később hozom majd. :) 
Kheyra. 

6. nap - Kedvenc költő + 1 vers tőle:

 Sziasztok. A mai téma a kihívásban egy kedvenc költő és tőle egy vers. Bevallom ez nekem nem igen van kedvenc költőm. Mindig megtetszik valami, de mindig elfelejtem. Ma azonban magyarból pont egy verset elemeztünk Babits Mihálytól - In Horatium. Úgy gondolom, hogy ez most pont ide illik. 
 Hogy mért? Mert nagyon szépnek tartom és a mondanivalója is szép. Több dolgot is mondd benne, de van egy-két dolog ami megtetszett. 

Minden e földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint csobogó patak
s »nem lépsz be kétszer egy patakba«,
így akarák Thanatos s Aiolos.

 Gondoljatok bele, mit is jelenthet. Na, rájöttetek? Hát, ha nem elmondom... Minden változik és ez így van rendjén. Nem állhatunk a haladás útjába. Babits ezt a verset még pályakezdésekor írta egy verseskötetébe. Arról ír itt, hogy milyennek kéne lennie egy költőnek. A vers szerintem nagyon szép. Először mikor elolvastam nehezen tudtam megérteni a sok felsorolástól meg az egytömbűségétől, de aztán órán megbeszéltük. Ha szeretnétek valami szépet olvasni, akkor kattintsatok a cikk belsejébe bekalauzoló linkre, ugyanis ott van a vers. :)

5. nap: Melyik a jobb? Saláta vagy csoki?

 Eme bejegyzés egy pótlás akarna lenni, mert hát mostanában nem igen voltam. Az ötödik nap kérdését már olvashattátok. Saláta vagy csoki? Mivel megszállott csokifogyasztó vagyok, ezért én a csokira voksolnék! A csoki birodalma a legédesebb, legfinomabb és egyben a leghízlaltatóbb világ az egész földkerekségen.
 Hogy mért vagyok az egészségtelen ételek híve? Nem tudom, de egész életemben olyan ételeken éltem, amik inkább nevezhetőek zsírbombának, mint zsírpusztítónak. Családom hagyományos ételein éltem, mint például a paprikáskrumpli, amit a mai napig imádok.
 A chips iránt is nagy az érdeklődésem és más rágycsa iránt is, de a csoki az a legmagasabb helyen foglal helyet. A csokik közül is az a régifajta, piros csomagolású egészmogyorós csoki a kedvencem. Mmm... finom. Aztán jön a Milka és a Boci. Ezeket imádom a legjobban. 

 Nektek mi a kedvenc csokitok? 
U.I.: A kihívás többi kérdését a következő két napon fogom elhozni, de lehet, csúszni fog a suli miatt!
 Kheyra.

 Sziasztok! Már egy jó ideje nem jelentkeztem és ez azért volt, mert egyrészt gyűjtöttem az energiát a suli folytatására másrészt pedig a tegnapi nap kikészített egy kissé. Többek között a tegnapi nap is tehet róla, de ezt most inkább nem részletezném és ha már itt tartunk a mai sem volt éppen egy leányálnom. Hogy miért? Ezt részletezem kissé.
 Bár meglehet, hogy napközben ma jóhíreket is kaptam, de a reggel elég nehezen indult. Felkeltem és szabályosan visszazuhantam az ágyba. Nem tudtam egyszerűen felébredni teljesen és még most sem vagyok száz százalékon. Az iskola egy kissé felébresztett először is azért, mert nagyjából a negyedik órámon, ami történetesen marketing volt, megtudtam, hogy a dolgozatom 4-es lett és csak 3 pont kellett volna ahhoz, hogy megkapjam a jobb jegyet, vagyis az ötöst. Ha az utolsó feladat nem lett volna, akkor csak egy pontot tévesztettem volna és ez benne a legkiakasztóbb. Utána valamikor - pontosan a hatodik órám második idegen nyelv volt, amin kaptam egy dupla ötöst (oroszból, számokból írtunk). Hát ennek örültem. Ez dobta fel az egész napomat. És itt jutottam el arra a pontra, hogy valamit kéne kezdenem magammal. 
 Tegnap az egyik tanárom tanácsolta az osztálynak, hogy jó lenne utánanézni már most, hogy hova szeretnénk jelentkezni. Ajánlotta a felvi.hu-t hiszen oda mindent feltöltenek, az az ilyen "tájékozódós" oldal. Minden rajta van, amit csak szeretnénk. Hát jól van, minden oké. Ma fel mertem nézni az oldalra és érdeklődtem a továbbtanulási lehetőségeim után. Találtam is egy-két helyet, amire jó lenne jelentkezni, de úgy gondolom, ezek közül az első helyre az ÁVF-et, azaz Általános Vállalkozási Főiskolát találtam számomra a legmegfelelőbbnek és azon belül is a Gazdálkodás és menedzsment szakot. Ez mind szép és jó, de egy félév ára 260 000 Ft és összesen 7 félév van azaz három és fél évet kellene kifizetni, ami pontosan 1 820 000 Ft. Erre ugyan meglenne a pénzem, de albérletet, ha kivennék az még legalább 40 000 Ft-ba kerülne és azt én nagyon nem szeretném. Tudom, ezt ha ott szeretnék tanulni meg kéne pályáznom. Nem kerülhetném el, de megérné ez nekem? Vagy egy OKJ-s képzés is éppen elég lenne a számomra. 
 Minden álmom, hogy diplomás ember legyek habár mára már a diploma is vajmi keveset ér. Hallottam olyan férfiról, akinek 4-5 diplomája volt és újságot árult az utcán. Na, bumm. Mire megyek vele, ha ilyeneket hallok? Lehet, hogy ez csak az én véleményem. Nem tudom, de eléggé meggondolandó dolog hiszen a szüleim nem tudnának támogatni. Nekem kéne talán állást keresni és mellette tanulni. Apámat így sem érdekelném jobban. Anyám meg nem tudna támogatni, mert az ő keresetéből is éppenhogy megél, akkor meg mért kényszerítsem rá őt, hogy állja a kiadásaimat? Nem várhatom el tőle. Mindent amim van neki köszönhetek és úgy hálájam meg, hogy még nagyobb adósságba keverem? Hát köszönöm nem!

 Nektek lenne valami elképzelésetek a helyzetemmel kapcsolatban? Tudnátok tanácsot adni nekem? Mi a véleményetek, mit szóltok a témához?
Kheyra.