Az élet? Nem más, mint egy hosszú, végtelennek tűnő poros országút. Hogy mi a dolgunk? Végig menni rajta, még akkor is, ha időnként rögös, ha időnként nehézkes. Vannak sorsdöntő elágazások, amiknél meg-megállva eldönthetjük, hogy tovább akarunk-e menni, vagy inkább csak haladunk egyenesen tovább. Időnként, amint haladsz, vissza-visszanézel, mert az emlékek húznak, de tudod, hogy annak az útnak is megvolt a maga ideje, és hogy az újra voksoltál. Ilyenkor erősnek kell lenned és tovább menned, bíznod és várnod, hogy ez az út jobb lesz, szebb lesz, reményteljesebb. Úgy válaszd meg útjaidat, hogy ne felejtsd el, egyszer vége van minden útnak és elérsz egy zsákutcához. De addig, keresd meg a legjobb utakat és járd be azt, amelyiket igazán a tiednek érzed...
Miért érzem úgy, hogy mindenért én vagyok a hibás?
Akárhányszor rossz kedvem van, akárhányszor egy olyan kérdés vetődik fel bennem, amire nem tudom a választ... zenét hallgatok. Általában Aerosmith-t és a hozzá hasonló zenekarokat. Nem tudom, miért, de mindig megnyugtat. Mostanában igazából sok minden foglalkoztat és ezek miatt rosszul érzem magam. Nem is tudnám hogyan írhatnám le. Mintha egy vulkán akarna kitörni... igen. Biztosan megbántottam valakit, amiért én vagyok a hibás. Nem szeretném elárulni ki volt csak annyit mondanék, hogy nagyon közel áll hozzám. Akárhányszor látom, mindig arra gondolok, miattam olyan velem amilyen. Nem tudom, hogyan törhetném meg a jeget pedig szeretném. Szeretném kijavítani az összes hibámat, mert tudom, hogy van. Olyan vagyok sokszor, mint egy bedrogozott, akit semmi sem érdekel. Úgy viselkedek ahogy. Nem tudom néha, mit kéne tennem vagy mit nem. Érzem, hogy belül valami történik... Néha azt érzem, hogy megtört bennem valami, hogy már nem vagyok ugyanaz, aki eddig voltam. Ezt jelenti az, ha valaki felnő? Valószínűleg igen.
Igazából küszködök. Mérges vagyok magamra, mert infóból bukásra állok. Sosem hibáztatom a tanárokat, de most nagyrészt az ő hibája. Nehéz feladatokat ad, nem beszéljük át rendesen az anyagot és még csak meg sem értettem azt, ami a táblázatkezelésben kellett. Nem akarok megbukni. Tavaly 4-es voltam, akkor most miért? Ugyanakkor azt érzem, hogy... hogyha anya megtudja, hogy bukásra állok, akkor valami olyasmit tesz, amit később vagy ő bán meg vagy én. Tudom, ha dühös leszek, olyant is mondok, amit később megbánok. Tudom, hogy képes vagyok megbántani másokat és ez miatt is vagyok ki annyira. Többek között.
Mondják, hogy szép dolog a szerelem... engem viszont megrémít. Nem tudom mi van benne, amitől félek, de ezt talán eddig be sem akartam ismerni pedig már van valaki, aki tetszik és beszélgetünk is, találkozunk és kezd kialakulni valami. Csak az a gond, hogy vagy ő nem ér rá vagy én. Esetleg valami más okai vannak. Mintha ellökném magamtól az embereket. Úgy érzem azokat, akiket közel engedek magamhoz egyszer csak megbántom - és tudom, hogy így lesz. Már nem bírom sokáig. Érzem, hogy a sok-sok minden felhalmozódott bennem és valamikor ki kell törnie. Tudom - vagy legalábbis észrevettem -, hogy van aki törődik velem, de... nem tudom, hogyan adjam vissza azt a sok mindent, amit kapok. Mintha egy fekete lyuk lenne a szívem helyén sokszor és nem tudom, hogyan űzhetném azt ki onnan.
Sziasztok, kedveskék! Jelen pillanatban nagyon el vagyok szállva magamtól vagyis hát inkább egy tabtól, amit nem is olyan régen vettem, nevezetesen tegnap. Hihetetlen, hogy egy nap leforgása alatt mi nem lehetséges! Nos, elmesélem az elejétől!
Tegnap hirtelen felindulásból elhatároztam, hogy a húsvéti pénzemből veszek egy tabletet, mert hát mindenkinek olyanja van, nem igaz? Meg hát már jó lett volna egy olyan gépezet, amivel a suliban is bátran tudok filmezni vagy amit csak szeretnék (persze szigorúan csak a szünetben!) vagy reggel mikor a suliba megyek, akkor a buszon szeretek filmezni vagy zenét hallgatni. Ezen okok miatt is döntöttem megvenni egy ilyen kis kütyüt. Előtte nap megkérdeztem még az egyik osztálytársam is, aki ilyen technika guru, hogy mit hogyan stb... Szerinte jó döntés volt ez a gép viszont a barátnőm szerint nem. Nem tudtam mitévő legyek. Hezitáltam majd pénteken lementem a Tesco-ba megvenni a fenti gépen látható gépet. Mindössze 25 ezer ft volt, ami egész jó ár plusz jár hozzá office csomag is 1 évre.
Miután megvettem hazavittem és mindenféle programot telepítettem, de volt hogy lefagyott, nem töltött be a képernyő, de a zene, amit hallgttam még ment a háttérben. Ez mellett az asztalon nem tudtam, hogyan kéne az explorerbe írni. Ha arra a kis csíkra kattintottam kétszer, akkor sem jött fel a billentyűzet. Ez miatt is visszamentem a Tesco-ba anyámmal, akinek volt egy-két elintéznivalója. A vevőszolgálatnál megkérdeztem, miért van ez és ott mondtak pár tippet. Ezek közül is szeretnék megosztani néhányat veletek, hátha valakinek még akad egy ilyen újjonnan szerzett tabja. :)
1. Windows Defender
Akinek ilyen kis gépe van, ne felejtse el először elindítani ezt a programot. Először aktiválni kell, mert a későbbiekben lehetséges, hogy már az elején megferőződik a tab. 2. Internet Explorer az asztalon
Ha nem találjátok a billentyűzetet, ne ijedjetek meg, meg lesz az is! Kattintsatok oda, ahova írni szeretnétek majd utána a tálcán, valahol a jobb oldalon lesz egy kis ikon a billentyűzetnek is! 3. Microsoft fiók
Nem árt ha először létrehoztok egy ilyen fiókot, mert ezzel tudtok bejelentkezni az áruházba is vagy éppen a játékokba is. Akinek már van, akkor neki már nem kell egy újabb fiókot regisztrálnia, nyugodtan beállíthatja az addigi fiókját a tabon is!
U.I.:Remélem segített valamit az újdonsült Lark Ultimate 7i tulajdonosoknak ez a bejegyzés :) Kheyra.
Nem tudom, hallottatok-e már Niki Lauda vagy James Hunt F1-es versenyzőkről. Én is csak ma hallottam és nagyon megérintett ennek a két versenyzőnek az élete. Van egy film, amiben Chris Hemsworth alakítja James Hunt karakterét. Ez pedig nem más, mint a Hajsza a győzelemért.
A történet ott kezdődik, mikor Lauda autóversenyző szeretne lenni. Mikor elmeséli az apjának az ötletét, ő kitagadja őt s így kölcsönt kell felvennie, hogy magasabb körökbe kerülhessen, hogy egyáltalán versenyezhessen. Na most, a dolgok akkor kezdenek érdekessé válni, mikor az egyik versenytársával szembekerülnek és próbálják leelőzni egymást. Lauda, a német zseni és James, az angol származású, forró fejű huszonéves, aki nagyban falja az életet. Mikor az F1-ben versenyeznek, történik egy baleset Laudával, akinek az arca leég és még egyéb más helyen is sérüléseket szerez. Ez jelenti a történetben a fordulatot - vagyis, hát... ahogy nézzük, mert ez a film egy megtörtént eseményen alapul.
A film nagyon élethűre sikerült. El tudtam képzelni, hogy ez a valóságban is megtörténhetett. A szereplők kiválóan alakították a rájuk bízott szerepeket. A történet pedig hát, mit mondhatnék? Nagyon szomorú, mikor Lauda kórházba kerül. A film során, hol James-el, hol Laudával szimpatizáltam, a végére mind a kettőt megszerettem. Nem is tudom, hogy mit kéne mondanom erről vagy hogy mit lehetne mondani. Ha valakit érdekelne ez a film, akkor ITT megnézhetitek online!
Voltatok már úgy, hogy nem tudtadok mit mondani? Mintha kifogytatok volna a szavakból? Per pillanat én sem tudok mit írni. Elgondolkodom az időjárásról és eszembe jut, hogy az nem éppen egy nagyon érdekes téma. Aztán rájövök, hogy abban is vannak érdekességek azok számára, akiket ez érdekel.
De hogy ne csak az időjárásról beszéljek, rátérek inkább a húsvéti nyulakra. Mindenki tudja, hogy ma van Húsvét, a feltámadás napja. Engem valahogy ez nem igen tud meghatni, csak azt szeretem ezekben az ünnepekben, hogy ilyenkor összejön a család és nem számít ki milyen, mennyit főzött vagy valami. Persze az ajándékok is szebbé tehetik az ünnepet, mármint jó érzés, ha kapunk valamit - és ez a valami legyen akár egy csoki, egy kis édesség vagy valami olyan termék, amire éppen szükségünk van - no meg, ha adunk és tetszik az illetőnek. Ti hogy vagytok ezzel?
Hmm... mit is írhatnék? Hogyan folytassam? Hmm... ez egy igen jó kérdés. Írhatnám most azt, hogy ezt a cikket előre elterveztem, de ez természetesen nem így van! Nem is tudom, mit kéne írnom így tehát elárulok magamról egy kis érdekességet.
A családomban a nagyanyám az, aki annyira szűk látókörű, hogy nem hiszi el azt, amit mások mondanak. Él a maga kis képzeletvilágában és nem néz se embert, sem állatot. Részben meglehet én is ilyen vagyok, de ez most nem kapcsolódik ide. Azt akartam kihozni ebből, hogy ő nagyon hisz Istenben és ha olyant mondunk, ami neki nem tetszik, akkor állandóan azt mondogatja, hogy Isten létezik és hogy Jézus valóban élt. De ilyenkor azt kérdezem, mi erre a biztosíték? Jó, elismerem, hogy minden ember más és mindenki abban hisz, amiben akar. De ez a nagyanyámnál teljesen másképp van. Higyjétek el, ő mindennél rosszabb ilyen tekintetben. Engem már kiakaszt, de ha bármit mondok, elmegy a füle mellett. Én meg nem hiszem el, hogy tud ilyen lenni. Én inkább racionálisabbnak mondanám magam. Nem hiszek Istenben csak abban, amit látok. Jóllehet én is keresztény vagyok, de inkább azt ismerem el, ami a valóság és nem azt, ami egy mondva csinált valami - már elnézést ezért a hasonlatért.
Eszembe jutott, hogy egyszer megkérdezte valaki tőlem a városban, hogy miben hiszek. Ezt szerintem 1) nem illene megkérdezni 2) ha már felteszi az ember, akkor burkoltan kérdezze, mert ez egy igen kényes téma tud lenni. Ne kérdezzétek, hogy honnan jött ez az egész. Na mindegy is.
Összegzés: Szép a hit, és jó ha az ember hisz valamiben, mert az azt jelenti, nem fordult el a világtól. Én viszont úgy vagyok ezzel, hogy valahogy csak az ünnepek tetszenek benne, mert akkor a család összejön. U.I.: a végén egész hosszú kis bejegyzés lett :) Kheyra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
