Az élet? Nem más, mint egy hosszú, végtelennek tűnő poros országút. Hogy mi a dolgunk? Végig menni rajta, még akkor is, ha időnként rögös, ha időnként nehézkes. Vannak sorsdöntő elágazások, amiknél meg-megállva eldönthetjük, hogy tovább akarunk-e menni, vagy inkább csak haladunk egyenesen tovább. Időnként, amint haladsz, vissza-visszanézel, mert az emlékek húznak, de tudod, hogy annak az útnak is megvolt a maga ideje, és hogy az újra voksoltál. Ilyenkor erősnek kell lenned és tovább menned, bíznod és várnod, hogy ez az út jobb lesz, szebb lesz, reményteljesebb. Úgy válaszd meg útjaidat, hogy ne felejtsd el, egyszer vége van minden útnak és elérsz egy zsákutcához. De addig, keresd meg a legjobb utakat és járd be azt, amelyiket igazán a tiednek érzed...
The Noise In My Head
Mélabús hétköznapok...
Miért érzem úgy, hogy mindenért én vagyok a hibás?
Akárhányszor rossz kedvem van, akárhányszor egy olyan kérdés vetődik fel bennem, amire nem tudom a választ... zenét hallgatok. Általában Aerosmith-t és a hozzá hasonló zenekarokat. Nem tudom, miért, de mindig megnyugtat. Mostanában igazából sok minden foglalkoztat és ezek miatt rosszul érzem magam. Nem is tudnám hogyan írhatnám le. Mintha egy vulkán akarna kitörni... igen. Biztosan megbántottam valakit, amiért én vagyok a hibás. Nem szeretném elárulni ki volt csak annyit mondanék, hogy nagyon közel áll hozzám. Akárhányszor látom, mindig arra gondolok, miattam olyan velem amilyen. Nem tudom, hogyan törhetném meg a jeget pedig szeretném. Szeretném kijavítani az összes hibámat, mert tudom, hogy van. Olyan vagyok sokszor, mint egy bedrogozott, akit semmi sem érdekel. Úgy viselkedek ahogy. Nem tudom néha, mit kéne tennem vagy mit nem. Érzem, hogy belül valami történik... Néha azt érzem, hogy megtört bennem valami, hogy már nem vagyok ugyanaz, aki eddig voltam. Ezt jelenti az, ha valaki felnő? Valószínűleg igen.
Igazából küszködök. Mérges vagyok magamra, mert infóból bukásra állok. Sosem hibáztatom a tanárokat, de most nagyrészt az ő hibája. Nehéz feladatokat ad, nem beszéljük át rendesen az anyagot és még csak meg sem értettem azt, ami a táblázatkezelésben kellett. Nem akarok megbukni. Tavaly 4-es voltam, akkor most miért? Ugyanakkor azt érzem, hogy... hogyha anya megtudja, hogy bukásra állok, akkor valami olyasmit tesz, amit később vagy ő bán meg vagy én. Tudom, ha dühös leszek, olyant is mondok, amit később megbánok. Tudom, hogy képes vagyok megbántani másokat és ez miatt is vagyok ki annyira. Többek között.
Mondják, hogy szép dolog a szerelem... engem viszont megrémít. Nem tudom mi van benne, amitől félek, de ezt talán eddig be sem akartam ismerni pedig már van valaki, aki tetszik és beszélgetünk is, találkozunk és kezd kialakulni valami. Csak az a gond, hogy vagy ő nem ér rá vagy én. Esetleg valami más okai vannak. Mintha ellökném magamtól az embereket. Úgy érzem azokat, akiket közel engedek magamhoz egyszer csak megbántom - és tudom, hogy így lesz. Már nem bírom sokáig. Érzem, hogy a sok-sok minden felhalmozódott bennem és valamikor ki kell törnie. Tudom - vagy legalábbis észrevettem -, hogy van aki törődik velem, de... nem tudom, hogyan adjam vissza azt a sok mindent, amit kapok. Mintha egy fekete lyuk lenne a szívem helyén sokszor és nem tudom, hogyan űzhetném azt ki onnan.