Vannak hibák, amiket soha nem vall be az ember. Csak azokat vallja be, amelyek beismerése semmibe se kerül. Persze a hamis alázatosság hangján.
Albert Camus

 Sziasztok drágaságok! A mai nap nem is tudom, miért állítok elő egy ilyen témával. Nem is tudom, miért pont erről írok hiszen mindenki tudja, hogy egy ember sem tökéletes. Mindenkinek vannak hibái, amit egyesek képtelenek vagy csak simán nem akarják bevallani még maguknak sem, hogy mik azok a dolgok, tulajdonságok, amiken javíthatnának. Ez egyeseknek szemetszúr mások meg nem is törődnek velük. Akadnak olyanok is, akik nem akarják észrevenni mások hibáit holott lehet, hogy ha szembesítenék a másikat vele talán megpróbálna megjavulni. Én az utóbbi csoporthoz tartozom, meg is mondom, hogy miért. 
 Már harmadik éve ismerek egy lányt, egy évfolyamtársamat és barátomnak vallom őt. Van, hogy beszélgetünk, de akad, hogy csak én hallgatom azt amit mondani szeretne és ő észre sem veszi a másikat. Ha magamról, az én problémáimról beszélnék persze csak úgy, mint barát a barátnak és nem sajnáltatás szintjén, akkor azt elengedi a füle mellett. Én ilyenkor úgy érzem, hogy semmibe vesz, hogy egyáltalán nem érdeklem őt csakis azért van velem, hogy ne legyen egyedül. Ez frusztrálni szokott néha, de mára már úgy-ahogy de el tudom viselni. Emlékszek még a régi időkre, a kilencedikes és a tizedikes évekre. Akkor még nem igen vettem észre rajta, hogy olyan lenne, mint amilyen most. Lehet, hogy egy nyár alatt megváltozhatna ennyire egy ember? Még nagyon is emlékszek rá, hogy vígasztaltam, ha rossz napja volt, próbáltam felvidítani. Vajon neki ez egyáltalán nem számít? 
 És ezt nem csak én vettem észre hanem már mások is. Egy másik barátnőm is megemlítette nekem s ő valami olyasmit mondott, hogy csak akkor vagyunk jó neki, ha a többi barátnői valahol máshol kalandoznak. Hogy csak unaloműzés céljából akar velünk lenni, csakis azért keres fel. Elgondolkodtam ezen és tényleg igaznak gondolom ezt is, de képtelen vagyok neki mondani, hogy csak akkor álljon szóba velem/velünk, ha nem csak unaloműzőnek használ. Hogy ez mért lehet? Talán a közös élmények teszik amikor még minden másképp volt. Talán mert jobban kedvelem őt, mint ő engem (valószínűleg). Az évek múlásával megszoktam és megszerettem őt, mint barátot. 
 Nagy nehezen talán rá fogok jönni, hogyan kezeljem helyénvalóan őt. Ha érettségi után felvesznek arra az egyetemre amire menni is szeretnék, akkor talán kiderül, hogy ki is az igazi barátom. Hogy kik azok, akikben igazán megbízhatok és kik azok, akik évek után sem fognak keresni - és én sem őket. 

 U.I.: A feljebb beillesztett idézettel teljesen egyet tudok érteni. Nem tudom, de valahogy ideillőnek találtam, azért másoltam pont azt be. 
Kheyra.