Hallgasd meg: (igen,igen... egy újabb kis zeneparádé! - csak mert ilyen kedvem van. :) )
1. Hinder - Born To Be Wild
2. Papa Roach - Hollywood Whore
3. Thirty Seconds To Mars - The Kill
4. Panic! At The Disco - The Ballad Of Mona Lisa

Sometimes when I look in the mirror
I see the demons behind me
This time I'm not afraid because I know:
All the demons are my friends...

 Sziasztok ti kedves, idetévedt látogatók, akik most az előbbiekben olvashattátok saját kis kreálmányomat (ami nem mellesleg remélem tetszetősre sikeredett, mert ha nem, esküszöm megeszem a kalapomat, ami igaz, hogy csak egy darab van). Na jó, ez egy kicsit misztikusra, fantáziadúsra sikeredett, ami valljuk be, nem minden esetben sejtet túl jó dolgot! ;) Úgyhogy nagy nehezen, de kibékülve a gondolattal bele is kezdenék a mondandómba, amiről még fogalmam sincs. 
 MM... talán kezdhetném azzal, hogy mi ihletett meg, hogy miért írtam azt a kis négy soros kis versikét. Fogalmam sincs - dehogyisnem van! Mily meglepő módon megint azt az őrült Steven Tyler könyvet olvastam délelőtt, amit elkezdtem pár nappal ezelőtt. Abban ugye voltak/vannak idézetek. Na, azok ihlettek meg és meg kell hagynom, némi lelkierővel és kreativitással talán (ismétlem: talán), de megkapnám zeneszövegírásból az 5-ös osztályzatot. Hát, de ki tudja... Jó volt így kezdeni a bejegyzést na...
 Most pedig foglalkozzunk egy sokkal komolyabb dologgal. Vajon mivel is foglalkozhatnánk? Hmm... Na jó feladom - vagy mégsem? Őrültséges állapotomban nem tudok kitalálni semmi értelmeset sem? Nagyon rossz ez így - nem igaz kedves olvasók? 
 Sokat hallottam már életemben, hogy ha akarsz lenni valaki, akkor keményen meg kell dolgoznod álmaidért. Hogy lehess valaki, előbb meg kell valósítanod a legalapvetőbb dolgokat az életben. Jöhetnék most itt a Maslow-féle szükséglet piramissal (naná, hogy jövök!), ami szerint ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani álmainkat 4 lépcsőfokon kell feltornáznunk magunk. Először a biológiai szükségleteknek kell meglenniük (étel, ital és sok-sok más finomság), biztonság és a többiek (be is szúrok egy táblázatot csupán a szemléltetés céljából) 

 Marketing könyvemben is egy hasonló piramis volt. :) Na de térjünk vissza az előzőekhez. Ahhoz, hogy elérjünk a szükséglet tetejére, minden szintnek teljesülnie kell. Átugrani azokat a bizonyos lépcsőfokokat nem lehet. Hogy mért ilyen az elrendezése? Mert az emberi faj fennmaradásához a legszükségesebb dolgok a legalján helyezkednek el - ott ugyanis a legszélesebb a piramis. Felfelé szűkül ennek a fontossága. De kérdem én, mikorra érünk el arra a szintre, ahol már az önmegvalósítás szerepel? Passz... Azt tudom, hogy nekem megvannak a céljaim, amit véghez is szeretnék vinni. Úgy gondolom, jó ha először a rövid távú célokat alakítjuk ki s majd ha ez megvan, akkor jöhetnek a merészebb álmok. :)

"Born to be my baby..."
Idézet a Bon Jovi nevezetű együttestől. :)

 Jó, rendben... Ezennel vége a marketing órának és most jöjjön egy nagyon fontos dolog. Lehet, hogy nektek nem fontos annyira, de én élek-halok ezért a témáért. Ez pedig nem más, mint a csokis fánk. ;) (Látszik, jó formában vagyok!) Igazán nem gondolhatom ezt most komolyan?! Ki a fene akarna a csokis fánkról beszélni - mert én tuti nem! 

 Khmm... 

 Elvesztem a zene világában - azon belül is a Bon Jovi-éban, akiket már milliomodszor hallgatok meg, akkor sem lesz unalmas a számuk. A mi korunkban szerintem az a legnagyobb gond sok énekessel, hogy dalaiknak nem igazán van mondanivalójuk (mintha a rocknak lenne - mert van is...) és ez miatt számaik felejthetőek. Fogsz egy tollat és egy papírt és lejegyzeteled, ami éppen a fejedben van. Az már mellékes, hogy van-e értelme annak, amit csinálsz vagy épphogy nincs. 
 Továbbá sokszor fel tud dühíteni az olyan emberek viselkedése, akik egyáltalán nincsenek képben a dolgokkal. Csak azért lesznek rockerek, mert bejön nekik a kemény stílus és mert dallamosak a számok, amiket ebben a műfajban írnak holott szerintem a rock nem arról szól, hogy milyen kemény. A mélységekbe is bele kell tekinteni. Ha nem szereted ezt a témát nem gond - hidd el! Ettől még nem fognak lenézni csak ne játszd meg magad!
 A mai "fiatalok" többségével az a gond, hogy nem is értik, miről énekelnek az előadók - csak sodródnak az árral és úgy verik a mellüket (már bocsánat a kifejezéssel) az együttesekkel. Úgy öltözködnek "mintha.." és olyan a viselkedésük "mintha...". 
 Ismerek egy lányt, aki ilyen. Hú, ne tudjátok meg milyen... Lehet, hogy most elítéltek azért, hogy ezt leírom, de már sokszor elszomorít, lelomboz és feldühít ez az egész. Most is csak így a semmiből jutottam el ide. Na, de hagyjuk is ezt a témát. Nem akarlak ezzel fárasztani titeket...

"She's a little runaway..."
Szintén Bon Jovi :)

 Sokszor szidom magam, hogy milyen vagy te?! Mintha néha két személyiség harcolna legbelül. Mintha valami kétfelé húzna. Egyik pillanatban a hajam tépem, próbálok leszokni a káromkodásról máskor pedig egyenesen órákig káromkodok megállás nélkül. Hát szép... Ezért is van tele az oldal káromkodással! :) 

 Befejező gondolatként szeretném elmondani, hogy mennyire örülök nektek, hogy nem menekültök el tőlem - vagy lehet azt teszitek csak éppen nem veszem észre. Egy-két napos késéssel is, de szeretném elmondani, hogy mennyire örültem Lorie kérdésének a chat-ben, mikor azt kérdezte lesz-e folytatása a történetemnek. Hát, nagyon is lesz! ;) Már sok-sok dolgot gondoltam, hogy beleírok, de hát ez nem a közeljövőben fog történni hiszen akkor a történet is csak összecsapott lenne. :)

Sokszor puszillak titeket és köszönet azoknak, akik végigolvassák ezt az összevisszaságot:
Kheyra.